118 hajó került vízre
Ez volt az a tengeralattjáró ami ha 2 évvel korábban (1942) készül el, megnyerhette volna a az Atlanti háborút a németeknek. Ez volt az első valódi harci tengeralattjáró, mely nem csak visszavonult a mélységbe ha veszélyben volt, hanem valóban kihasználta azt, valódi "ragadozó" volt.
Ennek a típusnak sokkal jobb legénységi szállása volt, sokkal csendesebb volt a víz alatt, volt fagyasztója az ételnek, zuhanyzók, és ilyen apróságok amelyek megkönnyítették a legénység életét. Volt még hidraulikus újratöltő rendszere, ennek segítségével 6 torpedóvető csövét 10 perc alatt újra lehetett tölteni, míg a VIIC-n 1 cső újratöltése ennél is több idő volt...
3x erősebb elektromos kapacitása volt, ez óriási vízalatti hatótávolságot adott neki. 3-5 óra kellett a tengeralattjárónak hogy újratöltse akkumulátorait a schnorkel segítségével. Ezt 2-3 naponta egyszer kellett megtennie ha 4-8 csomóval haladt. Ennek köszönhetően kisebb volt az esélye hogy repülőgépek megtámadják, lévén a háború alatt az összes elsüllyesztett tengeralattjáró 56%-át repülőgépek intézték el.
Ha TMC aknákat is szállított akkor 14 torpedót tudott összesen magával vinni.
A IX-es típus technikai információi:
Súly: 2100 tonna Sebesség: 15,6 csomó (felszínen)
Hosszúság: 76,7 méter 17,2 csomó (alámerülve)
Szélessége: 8 méter Hatótávolság (mérföld/csomó): 15500/10 (felszínen)
Merülés: 6,32 méter 340/5 (alámerülve)
Magasság: 11,3 méter Torpedók: 23; 6/0 (első/hátsó vetőcsövek)
Teljesítmény (hp): 4000 (felszínen) Aknák: 12 TMC
4400 (alámerülve) Fedélzeti ágyú: nem volt fedélzeti ágyúja
Legénység: 57-60 ember
Max. merülési mélység: 280 méter
Az U-2540 - mostani nevén Wilhelm Bauer - Bremerhaven-ben.
Forrás: Uboat.net